A japán kerámiaedények alapanyaga az agyag. Gifu prefektúra egy hatalmas agyagmedence tetején fekszik, és a terület ipara és kézművesei a 7. század óta ebből virágoznak.
Annak érdekében, hogy az agyag megmunkálhatóvá váljon, az agyag gyúrásához ipari, egyedi gyártású gépeket használnak.
Innen az agyagot vagy a fazekaskorongon használják fel, vagy gipszformákba fecskendezik – ami gyakran szükséges az olyan formák, mint a négyzetek és a fogyatkozások előállításához. A részletes darabok, például a teáskannák esetében a részeket kézzel faragják.
Az öntőformákat ezután óvatosan eltávolítják, és az agyagtesteket félreteszik száradni. Amint az agyagtestek eléggé megszáradtak, egy szakképzett kézműves ellenőrzi a darabokat, és eltávolítja a nem kívánt hibákat vagy görcsöket.
Ha az agyagtesthez motívumra vagy mintára van szükség, egy gyakorlott kéz vagy megfesti, vagy óvatosan felvisz egy transzferlapot ( egy vékony, nedves papírdarabot a mintával ). Miután az agyagtestet megfelelően előkészítették, készen áll a mázazási folyamatra.
A szakképzett mesterember “fogó” segítségével leereszti az agyagtestet a kijelölt mázba – biztosítva az egyenletes fedést.
A színárnyalatokat különböző porfestékekkel hozzák létre, és a múltbeli kísérletezésből ismertek. A kemencék gyakran büszkék arra, hogy egyedi vagy jellegzetes mázak előállítására képesek.A tárgyakat ezután polcokra rakják, és egy kocsira rakják, amelyet aztán a kemencébe tolnak, ahol a végső égetési folyamat zajlik.
A kemencét lassan felmelegítik a megfelelő hőmérsékletre, hogy az agyag és a mázak megérjenek, majd lassan lehűtik. Csak a megfelelő lehűlés után lehet kinyitni a kemencét és kirakodni a kocsit. A cél itt az, hogy a tárgyakat addig a pontig melegítsük, hogy az agyag és a mázak megfelelően összeolvadjanak és “megérjenek”, azaz elérjék optimális olvadási szintjüket.
Végül a kocsit kirakodják, és a végső darabok előkerülnek.
